Glicerin – a füst alapanyaga
„Azt a mindenit, mekkora füstfelhõk! Vajon hogy csinálja?”
Ha bennetek is felmerült már hasonló kérdés, akkor azt hiszem, ennek a cikknek örülni fogtok. Fõleg a hagyományos dohányt fogyasztó kollégák fognak igazán profitálni ebbõl az információból, de a kristályt füstölõk számára sem elhanyagolható az elkövetkezendõ kis szösszenet.
Glicerin? Mi is az?
Sokak számára ismerõsen csenghet ez a név. Ez egy folyékony, sûrû, ragadós anyag, színe átlátszó, íze édeskés. Fõ felhasználási területe a szappankészítés, valamint a nitroglicerin alapanyaga is. Egy kevésbé ismert alkalmazása a vízipipadohány iparágában van jelen. Bizony, a pipadohány többek közt glicerint is tartalmaz. Hogy mi köze van a glicerinnek a dohányokhoz? Sok! Többek közt ez adja a dohány égésekor felszabaduló füst töménységét, mennyiségét. Így van, többnyire neki köszönhetjük a kövér füstfelhõket. Hogy ez nekünk miért jó? Hamarosan kiderül.
A glicerin és a dohány kapcsolata
Mivel a glicerin a dohány alkotóeleme, minden dobozban ott van. Némely dohányban kevesebb, néhányban több. Általában a drágább, márkásabb vízipipadohányokba többet tesznek, mint az olcsóbb vetélytársaikba. Ez is szerepet játszik abban, hogy a dohány maga mennyire nedves, ragacsos, mennyire piszkítjuk össze vele a kezünket tömés alkalmával. Ha száraz a dohányunk, valószínûleg a szükségesnél kevesebb a méz, melasz és glicerintartalma. Ezt a három elemet tartalmazzák a dohányízesítõ termékek is, melyeket fõleg natúr dohányok ízesítésére használnak, de alkalmasak egy száraz dohány életre keltésére is.
Beszerzés
No de hogyan is kezdjünk bele? Elsõ lépésként ugye be kell szereznünk az anyagot. Elõfordulási helye fõleg patikák, így mindenki számára elérhetõ. Van ez az õrület mostanság, hogy mindenkit terroristának néznek, aki nem aszpirint vesz a gyógyszertárban, így esélyes, hogy ha ezzel a kéréssel állunk a patikus néni elé, csúnyán fog nézni ránk, értetlenkedve azon, hogy mi dolgunk van nekünk ezzel a gyógyszertári kellékkel. Én ilyenkor az egyenes megoldást választom, közlöm vele, hogy bizony vízipipadohányt szeretnék vele feldobni. A reakció általában egy mosoly, majd egy kérdés, hogy mennyit szeretnénk. Vannak ezek az 500 ml-es, barna gyógyszertári üvegek, na, abból szoktam tele kérni általában. Ha nincs kéznél ilyenünk otthon, semmi gond, cirka kétszáz jó magyar valutáért a miénk lehet egy.
Ha nem szeretnénk ennyire elõre bevásárolni az anyagból, elegendõnek találhatjuk a kisebb, 100 ml-es testvérét az edénynek. Ez durván 100 pénzbe fog fájni. Maga a glicerin ára változó, ezt ki kell tapasztalni. Elõfordul, hogy 500 g-ért (igen, sokszor grammban mérik) elkérnek 1000 forint felett, de olyan is megtörtént már, hogy majdnem 600-ért fizettem alig 850-et. Szóval nézzünk szét pár helyen, majd ahol a legkedvezõbb, ott tegyük le a voksunkat. Nagy pipásoknak javaslom igazán a nagyobb kiszerelést, napi 3-4 töméses átlaggal számolva egy jó hónapig kitart.
Nedvesítsük be azt a dohányt!
Ha megszereztük a titkos összetevõt, ideje bevetni azt! Amennyiben szárazabb vízipipadohányunk van, érdemes a glicerint egybõl a dobozban található dohányra öntenünk, de persze csak mértékkel. Adjunk hozzá egy adagot, rázzuk össze, hogy jól elkeveredjen, s ha még mindig túl száraznak találjuk, ismételjük meg a procedúrát. Ha kellõen felnedvesedett a dohányunk, érdemes állni hagyni egy napig, de ha nem bírjuk kivárni, amíg átissza a levét a dohány, akár azonnal használatba is vehetjük.
A glicerin igazi ereje a tömésbe bekerülve mutatkozik meg. Persze, jó, ha nem egy csontszáraz dohányra tesszük rá egybõl tömés elõtt, mivel annak nincs ideje beszívni azt, így ha kellõen át szeretnénk itatni, a glicerin fölösleges része az izzítás elején elég, aminek önmagában elég kellemetlen íze van. Ezt onnan vesszük észre, hogy már a szén rákerülésével veszettül elkezd sisteregni a tömésünk. Az az optimális, ha annyit teszünk csak rá épp, amit az alatt a kevéske idõ alatt, amíg rákerül a szén, be tud szívni. Ezt ki kell tapasztalni.
Adagolás
Phunnel kerámiák esetén könnyebb beleesni a túladagolás hibájába, hiszen ott nem csorog le a folyadék a kerámia alján. Onnan tudjuk, hogy túl sokat tettünk bele, hogy nem csak a dohány lett nedvesebb, de az egész kerámia alját beteríti a glicerin. Ha egy nagyon pici réteg fedi, talán az a legjobb, az nem fog elégni egybõl, hanem pipázás közben onnan pótlódik az elégett nedvesség. Ha mégis sikerült túladagolnunk, a dohányt lefogva óvatosan öntsük le a felesleget, ezzel megkímélve magunkat egy kellemetlen élménytõl, a tönkrement töméstõl.
Hagyományos kerámiák esetén már könnyebb dolgunk van, itt ugyanis amit nem tud felszívni a pipadohány, az egyszerûen lefolyik a kerámia alján. Érdemes ügyeskedni picit, úgy önteni rá az anyagot, hogy csak a dohány kapjon, így abban pont felszívódik a kellõ mennyiség és nem pazaroljuk el a készletünket. Az igazi, Phunnel + glicerin kombinációt viszont egy hagyományos kerámia sem tudja pótolni. :)
Mellékhatások
Természetesen mindennek van hátulütõje, a glicerin sem kivétel ez alól. Mindössze annyival kell számolnunk, hogy a glicerin hozzáadásával a tömésünk kap egy különös mellékízt, egy picit édeskéset. Nem mindenki kedveli, legtöbben viszont a szokatlansága miatt veszik csak észre, egyáltalán nem kellemetlen (tisztelet a kivételnek), és viszonylag gyorsan (pár hét) alatt teljesen hozzá lehet szokni. Lényegében a dohány ízét nem változtatja meg, nem nyomja el, ilyesmitõl nem kell tartanunk.
Immár mindent tudtok a hatalmas füstfelhõk titkáról, a nagy pipások titkos fegyverérõl, a glicerinrõl. Egy tömésembõl sem maradhat ki ez az összetevõ, fõleg, ha nem valami „csicsás”, drága dohányt használok, ami az esetek többségére igaz. Nincs rá ok, hogy az ember ne dobja fel ezzel a pipázás élményét, hisz ki ne akarna nagyobb, kövérebb füstfelhõket fújni? :)
Óriási füstöt, jó pipázást!
Albert