Alugyűrű: Alufóliából készített kis gyűrű. Funkciója, hogy a szenet megemelje, így a dohány nem ég meg túl hamar.
Dohánytölcsér/Kerámia: A dohányt tartó kerámia.
Ízesítés: A dohány ízesítése.
Glicerin: A melaszban található. A dohányhoz pluszban is adható, így a füst kellemesebb, krémesebb állagú lesz.
Hőtartó sapka: Másnéven szélfogó. Fémhenger, melyet főleg szabadtérben érdemes használni, hogy a szél véletlenül se fújhassa ránk az izzó parazsat. Hőszabályozására lehet még használni.
Karcos: Ezt a kifejezést használjuk, ha a dohány már karcolja a torkunkat.
Melasz: Az a nedv, amellyel a dohány el van keverve. Ennek a nedve folyik ki néha a kerámiára, vagy színezi el a vizet.
Molasses: Ez maga a dohánykeverék, amivel megtöltjük a vízipipát.
Természetes szén: Kókuszhéjból készült szén. Izzítása több percet vesz igénybe az öngyulladós szénhez képest, hőleadása és időtartama sokkal hosszabb a jobb minőségű alapanyagok és sűrűbb tömörítésnek köszönhetően. Mellék ízt nem ad, izzítás közben szénszagra számítani lehet. Kb. 10-15 percet vesz igénybe az izzítás ez lehet több vagy kevesebb függ az eszköztől, amin/amivel izzítunk.
Szelep: A törzsnél található, a szívókával szemben. Funkciója, hogy ha a füstnek rossz íze kezd lenni, akkor itt ki tudjuk fújni a rossz füstöt a tartályból. Ezt a szerepet általában egy golyó tölti be. Ha megfújjuk a pipát nyit, ha szívjuk lezár.
Szénkonzol: Több féle kivitelben találkozhatunk ezzel. Egy fémlemez képében vagy egy kéményes "kupak" szerű fémtárggyal, illetve egy edényt imitáló több féle fémből is készülő tárggyal. (alumínium öntvény, rozsdamentes acél). Az alufóliát helyettesítjük ezzel az eszközzel.
Szipka: A szívóka végére helyezzük. Ebből érdemes többet tartani, így baráti összejövetelkor mindenkinek lehet sajátja. Ezzel elkerülhetőek a szájon át terjedő fertőzések.
Szívóvég: Ezzel szívjuk a füstöt.
Tar: Ezzel jelölik a kátrány mennyiségét a dohány csomagolásán.
