Szótár

Alugyűrű: Alufóliából készített kis gyűrű. Funkciója, hogy a szenet megemelje, így a dohány nem ég meg túl hamar.

Dohánytölcsér: A dohányt tartó kerámia.

Flavour: A dohány ízesítése.

Glicerin: A melaszban található. A dohányhoz pluszban is adható, így a füst kellemesebb, krémesebb állagú lesz. 

Hőtartó sapka: Másnéven szélfogó. Fémhenger, melyet főleg szabadtérben érdemes használni, hogy a szél véletlenül se fújhassa ránk az izzó parazsat. A füst kellemesebb izű lesz tőle, mivel a szén magasabb és egyenletesebb hőfokon képes izzani.

Karcos: Ezt a kifejezést használjuk, ha a dohány már karcolja a torkunkkat, tehát újra kell tölteni.

Melasz: Az a nedv, amellyel a dohány el van keverve. Ennek a nedve folyik ki néha a kerámiára, vagy színezi el a vizet.

Molasses: Ez maga a dohánykeverék, amivel megtöltjük a vízipipát.

Nem öngyulladós szén: Ezek nem kifejezetten vízipipához valóak, de sokan használják őket erre a célra is. Ezek nincsenek átitatva öngyulladó anyaggal, így gyufával nem lehet őket beizzítani. Csak gáztűzhelyen gyullad be, ez elég időigényes művelet.

Szelep: A törzsnél található, a szívókával szemben. Funkciója, hogy ha a füstnek rossz íze kezd lenni, akkor itt ki tudjuk fújni a rossz füstöt a tartályból. Ezt a szerepet általában egy golyó tölti be. Ha megfújjuk a pipát nyit, ha szívjuk lezár.

Szénkonzol: Egy 5 lábú, lyukacsos fém lemez. A lábak meghajlításával lehet a kerámia tetejére helyezni. Ehelyett mindnekinek alufóliát ajánlunk.

Szipka: A szívóka végére helyezzük. Ebből érdemes többet tartani, így baráti összejövetelkor mindnekinek lehet sajátja. Ezzel elkerülhetőek a szájon át terjedő fertőzések.

Szívóka: Másnéven szívócső. Ezzel szívjuk a füstöt.

Tar: Ezzel jelölik a kátrány mennyiségét a dohány csomagolásán.