Szénizzítás gyorsan, könnyen és biztonságosan
Biztosan előfordult már veletek, hogy megégettétek a kezeteket az öngyulladós szenekből kipattogzó szikrákkal izzítás közben, vagy nem sikerült rendesen átizzítani a kockaszenet.
Azért, hogy a hasonló baleseteket és a bosszankodást elkerüljük az első szívásoknál, pár sorban bemutatnék nektek néhány alternatívát, amikkel könnyűvé, gyorssá és biztonságossá tehetitek a szén beizzítását.
Alapvetően két fajta szenet különböztetünk meg: vannak öngyulladó réteggel ellátott és természetes, azaz nem öngyulladós szenek. Mindkét típusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ezekről bővebben olvashattok itt és itt. Amivel most bővebben fogok foglalkozni, az az egyes típusok izzítása.
Az öngyulladós szenek begyújtása
Az öngyulladós szeneket általában kezdő pipásoknak szokták ajánlani és azoknak, akik szeretnek kimozdulni otthonról és a parkban pöfékelni. Ennek oka a könnyű kezelhetőség. Az öngyulladós rétegnek hála pár másodperc alatt felforrósíthatjuk a szenet a kívánt hőmérsékletre akár egy egyszerű gyufával vagy öngyújtóval is. Aki már izzított ilyen szenet az bizonyára tisztában van a veszélyivel is. Ugyanis ahhoz, hogy a szén a szobahőmérsékletről néhány másodperc alatt elérje a körülbelül 600 °C-ot, komoly kémiai reakciónak kell lejátszódni, s közben rengeteg izzó széndarab pattoghat a kezünkre. Ez különösen veszélyes a gyufával való izzításnál, hiszen akkor nagyon közel kell nyúlnunk a szénhez. Az öngyújtó pedig sokszor könnyen átmelegszik és megégethetjük vele magunkat.
Ezeknél létezik egy profibb eszköz, melynek segítségével a leggyorsabb és legbiztonságosabb módon izzíthatjuk be a szeneket. Akik kicsit komolyabban elmerültek már a főzés világában, azok szakácsfáklya néven találkozhattak vele. A szakácsok leggyakrabban Créme Brulée elkészítéséhez szokták használni, de hál’ Istennek leleményes pipások kitalálták, hogy nincs is alkalmasabb eszköz az öngyulladós szenek izzításához. Azóta több vízipipás cég is gyártott saját márkájú szénizzítót. Az Aladin szénizzítók például tökéletesen alkalmasak erre a feladatra.
Titka abban rejlik, hogy a vihargyújtókhoz hasonló szúrólángja sokkal koncentráltabban és jóval nagyobb hőt képes összpontosítani egy helyen, mint egy hagyományos öngyújtó. Ha a természetben szeretnénk élvezni a pipázás örömeit, akkor kifejezetten ajánlott egy ilyen eszköz beszerzése, hiszen ha csak egy kis szél is fúj, elég nehéz tartósabb lángot csiholni egy hétköznapi öngyújtóból. Töltésük is viszonylag egyszerű, a tölthető öngyújtókhoz is használt, bármelyik hobbiboltban beszerezhető, gázutántöltővel.
Tipp: Az öngyulladós szenekhez ajánlott egy hosszabb csipesz beszerzése is elkerülendő a tartó kezünk felé pattogó szikrákat.
A természetes szenek izzítása
Ennél a fajtánál már egy kicsit nehezebb dolgunk van a begyújtásnál, hiszen nincs bevonva semmilyen réteggel, ami segítené elérni a kívánt hőfokot. Az ilyen típusú szeneknek általában nagyobb a hőleadása, mint öngyulladós társaiknak és hosszabb ideig is izzanak, így nem csoda, hogy magasabb hőmérsékletet kell elérnünk ahhoz, hogy tartós izzásra késztessük.
Hagyományos öngyújtóval való begyújtására még akkor se vállalkozzunk, ha egy búvárvilágbajnok tüdőkapacitásával rendelkezünk és képesek vagyunk fél óráig fújkálgatni.
Ezekhez már érdemes komolyabb eszközt csatasorba állítani. Akiknek otthon gáztűzhelyük van, azok szerencsések, mert nekik nincs más dolguk, mint rátenni a gázlángra néhány percre és már készen is van, bár meg kell hagyni nem a legtisztább módja a széngyújtásnak. Az elektromos tűzhelyekkel, főzőlapokkal érdemes vigyázni, hiszen azon az izzásban lévő szén könnyedén csúnya nyomot tud hagyni. Ezért akiknek az utóbbi tűzhelyük van otthon, azoknak mindenképpen érdemes beszerezniük egy alkalmas izzító berendezést.
És itt egy pillanatra engedjétek meg, hogy kitérjek saját esetemre. Úgy hallottam, hogy a természetes szenek begyújtására tökéletesen alkalmas egy sima régi rezsó. Ez félig igaz is, de a hangsúly a régin van. Én ugyanis vásároltam korábban egy hiper-szuper modern, egylyukú főzőlapot. A gond csak az, hogy drága pénzért nem vált be, mert a modern beépített biztonsági érzékelők lekapcsolták a melegítést amikor a szén elkezdett hőt leadni, így annak ellenére, hogy 1500 Wattos teljesítménnyel bírt, nem bírta átizzítani a szenet.
Hibámból tanulva mindenkit arra intenék, hogy válassza inkább a bevált eszközöket. A külön erre a célra szolgáló Elektromos szénizzító kiválóan megfelel a célnak. A régi kenyérpirítókhoz hasonló szálakra helyezzük a szeneket, amik így közvetlenül két ponton kezdenek átizzani. 1000 W-os teljesítménye képes bármilyen természetes szén gyors begyújtására. Meglepően nagy hőmennyiséget ad le. Tapasztalataim szerint a CocoBrico szenekkel 10 perc alatt, míg Tom Coco-val akár 7 perc alatt is elboldogul. Tisztítása kicsit macerás a szálak miatt, de előnyére szóljon, hogy az izzó szálak alatti rész enyhén tányér alakú, így kevésbé szóródik szét a széntörmelék. Méreteiből adódóan (kb. 22 x 22 cm) könnyen mozgatható, raktározható. Használatakor érdemes vigyázni vele, hiszen az egész fémtest átmelegszik.
Természetesen léteznek más módok is ezeknek a szeneknek a begyújtására. Németországban sokan a kempingpalackként ismert gáz főzőt preferálják, ami az előbb említett szénizzítónál talán gyorsabb és szabadban is használható, de semmiképpen nem esztétikusabb.
Ha fontos a kényelem és ügyelünk a biztonságra is, akár öngyulladós, akár természetes szenet is használjunk, mindenképpen megfontolandó egy alkalmas izzító beszerzése.