Betekintés a Vízipipa Világába - 2. rész: Izzítsunk!
A cikksorozat első részében megismerkedtünk a vízipipa felépítésével, és eloszlattunk néhány tévhitet. Most következzék a gyakorlat!
Izzítsunk!
Hogy elkezdjük a kis rituálénkat, nincs más dolgunk, mint megtömni a kerámiát dohánnyal (lazán érdemes, de ne tömjük tele a kerámiát, különben megéghet), rátesszük a széntartó konzolt (vagy alufóliát, lásd lejjebb), majd begyújtjuk a szenet, s amint az begyulladt (szikrázva átizzik), rátesszük a konzolra és már élvezhetjük is munkánk gyümölcsét.
Tipp 1: a szenet ne hagyjuk, hogy a kerámián izzódjon át, mivel elrontja a dohány ízét, valamint a belõle felszabaduló gázok nem is egészségesek. Ne lélegezzük be! Amennyiben bent gyújtunk öngyulladó szenet, érdemes arra az idõre szellõztetni, hogy kimenjen a szaga, ami nem éppen kellemes.
Tipp 2: Nagyon javasolt továbbá a gyári széntartó helyett alufóliát feszíteni a kerámiára, mivel a konzol egy idõ után elrozsdásodik, valamint megéghet alatta a dohány. A fólia továbbá olcsó és eldobható, valamint higiénikusabb is, mint ugyanazt a széntartót használni számtalan tömésnél. A fóliát 4 rétegben célszerû összehajtani (legalább kétszer olyan széles legyen, mint a kerámia, így könnyen rá tudjuk illeszteni arra), majd miután rátettük a kerámiára, egy tûvel lyukasszuk át egyenletesen. Vékony tûvel több lyukat is szúrjunk bele, egy vastagabbal kevesebb is elég. Ha ezzel kész vagyunk, izzíthatjuk is a szenet.
Shiazo, avagy dohánymentes pipázás
Ez a viszonylag újfajta alternatíva egyfajta kristály, melyet átáztatnak a dohánynál is használthoz hasonló ízesítõ anyagokkal, valamint egyéb összetevõkkel, melyek biztosítják a kellemes pipázást. A Shiazo-val tömése kicsiben eltér a dohányétól, mivel itt nem egy puha, képlékeny anyagot teszünk a kerámiába, hanem egy szilárd, masszív, kavicsos dolgot. Ennek az eloszlatásához kicsivel több ügyeskedésre lesz szükségünk, viszont nem mondanám, hogy problémát okozna. Ezt is szépen el lehet oszlatni, és nagy elõnye a hagyományos dohánnyal szemben, hogy nem lehet odaégetni.
Természetesen itt is elõfordulhat, hogy túl sok hõt kap és kicsit erõsebb lesz a füst a kellemesnél, viszont nem teszi tönkre az egész tömést, csupán áthelyezzük, vagy kicsit levesszük a szenet (szeneket), majd újra élvezhetjük a füstöt.
Az íze különbözik a dohányokétól, ez teljesen a személyi preferenciánk kérdése. Van, aki annyira megszokta a hagyományos dohányt, hogy nem tudja értékelni a kristályt, viszont ha valaki ezzel kezd pipázni, annak nem fog különösebb meglepetést okozni.
Tisztítás
A pipások feladata nem ér véget a tömés elszívásával, bizony nem árt a pipát elmosni idõnként! Ennek elhanyagolása felismerhetetlen ízekben, valamint karcos füstben fog megnyilvánulni. Minden alkatrésze tisztítható.
A kerámiából értelemszerûen kidobjuk az elhasznált dohányt, majd elöblítjük, vagy ha szeretnénk huzamosabb ideig használni, mosogatószivaccsal, vagy fém dörzsivel (én ezt javaslom) eltávolítjuk belõle a ráégett dohánymaradékokat. Mivel a kerámiák szépen be vannak mázzal, nem kell tartanunk tõle, hogy megsértjük a felületét, de persze óvatosan végezzük, nehogy mégis meglepetés érjen (én még nem tapasztaltam ilyet).
A vízipipa testét szintén átöblítjük, vagy amennyiben mellékeltek hozzá súrolókefét (vagy rendelkezésre áll ilyen otthon), azzal átsúroljuk, amíg ki nem jön belõle az összes trutyi.
A víztartályt öblögetéssel és egy hosszabb, szélesebb kefével célszerû tisztítani, hisz ott rakódik le a legtöbb vacak, amely a vízbõl kicsapódik, ha elég ideig hagyjuk állni.
Gondolhatnánk, hogy a csövet is hasonló technikával érdemes tisztítani, ámde vigyázzunk! A legtöbb gyári csõ nem mosható, vas-spirállal vannak kimerevítve, amit egy vékony mûanyag fólia borít. Ez idõvel akarva-akaratlanul is megsérül, már ha sikerült azelõtt rendesen szigetelnie a fémet. Ha vízzel öblítjük, idõvel berozsdásodik, és ezeket a rozsdadarabkákat a szánkban találjuk kedvenc dohányunk fogyasztásakor kellemetlen meglepetésként. Ezen kompresszoros kifújatással segíthetünk, amennyiben rendelkezésre áll egy ilyen a közelünkben, vagy ismerõsünknél, illetve egy vékonyabb, hosszú kefével is meg lehet próbálkozni, viszont ez egy elég körülményes hadmûvelet, tekintve hogy a csõ hosszú és flexibilis; a végeit esetleg ki tudjuk vele takarítani.
Léteznek mosható csövek, melyeket egy korábbi leírásban részleteztem. Gyakori pipásként érdemes beruházni rájuk, visszahozzák az árukat, emellett jócskán meg is dobják a pipázási élményt.Remélem, kedvet kaptatok a pipázáshoz és sikerült választ találni az esetlegesen felmerülõ kérdéseitekre. Ha nem próbáltátok még, és nem vagytok biztosak a dologban, próbáljátok ki egy barátotoknál.
Egyre népszerûbb lesz manapság a vízipipa, így biztos, hogy van ismerõsötök, aki szintén ûzi eme hobbit. Vagy akár rendeljétek meg elsõ pipátokat, ha érdekel a dolog, nem fogtok csalódni. Kezdõ, kisebb pipákat már elég olcsón be lehet szerezni, javasolt egy 25-55 cm-es darabbal indítani a karriert. Könnyû tisztán tartani, nem foglal sok helyet és a célnak tökéletesen megfelel. Kezdésnek vehettek kis (50 g), vagy nagy (250 g) csomagolású dohányt, vagy ha megihletett a dohánymentes füst, Shiazo-t (100 g). Szénbõl az öngyulladó fajtát ajánlom, gyári kerámiához egy 40 mm-es belga vagy Three Kings optimális.
Jó füstöt, kellemes pipázást! :)
Albert