Betekintés a Vízipipa Világába - 1. rész

Szinte biztos vagyok benne, hogy nem ismeretlen számotokra a vízipipa külseje: víztartály, test, cső, széntálca, kerámia. Lényegében az összes pipa ezekből épül fel, mérettől és típustól függetlenül. A vízipipát szokás nevezni még shisha-nak, vagy hookah-nak.

Alapvetően két kategóriára lehet osztani a kialakításukat. Az ismertebb fajta az egyiptomi vízipipa, másik a szír pipa, melyek lényegében annyiban különböznek, hogy míg az egyiptomi pipák tetején van egy kis aljzat, amire „ráül” a kerámia, addig a szír pipákon egy lyuk található, amibe „beleül” a dohánytartó tölcsér. Létezik belőle kicsitől (25 cm) kezdve óriás (125 cm) méret is, rengeteg formatervvel, díszítésekkel, így mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet.

 

Rengeteg téves információ, pletyka övezi eme fenséges szerkezetet. Sokan hasonlítják össze a cigarettával, ami ugyan nem alaptalan, mivel (amennyiben nem Shiazo kristályokat füstölünk kis pipánkban) mindkettőben dohányt égetünk el. Nem kevesen állítják, hogy károsabb (illetve káros) az egészségre, mint ropi formájú vetélytársa, viszont az alapvető működési elveiket érintő eltéréseket tekintve, nem lehet homlokegyenest összehasonlítani őket.

A legtöbb aggály a nikotin, kátrány, valamint szén-monoxid tartalom terén merül fel. Ezen a három területen viszonylag objektíven össze lehet őket hasonlítani.

 

Nikotin terén sokkal kisebb káros anyag tartalommal bír a pipa, egyrészt mivel a vízipipadohányok alaphelyzetben kevesebb nikotint tartalmaznak, mint egy átlagos cigaretta, másrészt a shisában található víz megszűri a füstöt, illetve a kerámiától a cső végéig megtett út is sokkal hosszabb, ott is sok lerakódik az anyagból. Shiazo kristály esetén nem kell számolnunk a nikotinnal, ugyanis ez nem tartalmazza, mivel nincs benne dohány, csak ízesített melasz és pár egyéb alkotóelem. Sokszor tapasztalom, hogy dohányos ismerőseimet áthívva egy-egy tömésre, pipázás után egyből kimennek cigizni, ami szerintem sokat elárul a nikotintartalmak különbségéről.

Kátrány

Erről nincs túl sok mondanivalóm, ugyanis a pipadohányok alig tartalmaznak kátrányt hála az elkészítési procedúrának, valamint a víz nagyon jó hatásfokkal szűri meg a füstből a kátrányt, így a tüdőnkbe jutó mennyiség közelít a nullához; gyakorlatilag elhanyagolható ez a tényező. Ezért van az, hogy míg a cigi füstje sötétebb szürke árnyalatot visel, a pipa füstje tiszta fehér színű.

Szén-monoxid

Ez az egyetlen alkotóelem, melyben a pipa „alul marad”. Ez annak köszönhető, hogy mivel sokkal nagyobb mennyiségű füstöt szívunk be, mint a cigaretta esetén, így a szén-monoxid mennyisége is arányosan nő. Szerencsére a három tényező közt ez a legkevésbé káros, gyakorlatilag nincs komoly egészségügyi következménye. Az egyetlen hátránya ennek, hogy „bekábulhat” tőle az ember elegendő pipázás után. Még én is sokszor tapasztalom ezt, holott lassan két éve napi szinten 3-4 tömést elfogyasztok egy nap. További tünetek még a fejfájás, illetve a kavargó gyomor lehet.

Ezeket úgy tudjuk kiküszöbölni, hogy jól szellőztetett helyen füstölünk, valamint ha érezzük, hogy kezd „beütni” a tömés, hagyjuk abba a pipázást; mint minden mást, ezt is mértékkel űzzük. Nem vicc! Akármennyire is örülünk frissen szerzett zsákmányunknak, ne essünk abba a kezdő hibába, hogy addig pipázunk, míg szó szerint rosszul leszünk tőle. Tudom, nagyon csábító az érzés, főleg eleinte, de sok kellemetlen órától kímélhetjük meg magunkat, illetve barátainkat, ha figyelünk az intő jelekre. Nem ér annyit az a megmaradt tömés, hogy rosszul legyél tőle. Holnap bepótoljátok. :)

Hogy működik?

A hookah működése igen egyszerű. A lényege, hogy a kerámiába tömött dohányt a ráhelyezett szén felmelegíti, egészen addig, míg az égni kezd. Ebből lesz az élvezetes füstfelhő, melyet oly szorgalommal igyekszünk minél nagyobbra, „kövérebbre” fújni. Ez az értékes füst – ami ebben az állapotában igencsak karcolna (kaparja az ember torkát, ez szinte kivétel nélkül mindenki tapasztalja életében legalább egyszer) – ezután folytatja útját a víztartályba, ahol lehűl (amúgy igencsak forró lenne), a víz megszűri azt a káros anyagoktól, majd a csövön keresztül eljut a tüdőnkbe, innen pedig már tudjuk.

Fontos szerepet játszik a füst megtisztításában továbbá maga a pipa illetve a cső is, melyeken áthaladva folyamatosan tisztul és hűl, nyilván minél hosszabb a csövünk, ill. nagyobb a pipánk, annál hosszabb utat tesz meg a füst, és annál hűsebb, kellemesebb lesz, mire eljut a végállomásra.

 

Első pipám

Alapvető kellékek a füstöléshez a dohány, valamint a szén. Gyakorlatilag minden darabhoz adnak tartozékként csövet, kerámiát, szénfogó csipeszt és egy széntartó konzolt, melyet a kerámiára kell helyezni, ami kezdésnek elég. Dohányt és szenet már nekünk kell venni, ezt minden pipás boltban találunk; rengeteg ízben van füstölnivaló, és hasonló mennyiségben és fajtában találni szeneket is.
A szenek két csoportba sorolhatók, öngyulladó és természetes közt választhatunk. A legtöbben kezdésnek öngyulladót vesznek, ami a célnak tökéletesen meg is felel. Noha elég ritkán, de előfordulhat, hogy nem adnak minden tartozékot a pipánkhoz, érdemes személyesen vásárolni, úgy kevesebb meglepetés érhet minket. 

A második részben már a vízipipa beizzításáról és használáról olvashatsz. Olvasd el azt is!